Tartalomszűrés

Akit érdekel az interneten áramló-özönlő információk szűrése, azoknak ajánlom ezt az oldalt.

A média hatalma

E. hívta fel a figyelmemet az Index egyik cikkére, amelyben arról van szó, hogy Franciaországban, a közszolgálati France 2 csatornán olyan "vetélkedőt" vetítettek, amiben a játékosok azt hitték, áramütéssel sokkolják a másik versenyzőt, ha az rossz választ ad. A résztvevők 81 százaléka halálos mértékű áramütést rótt ki a rosszul válaszolóra - és nem tudták, hogy csak átverés az egész.
Az ál-vetélkedő forgatása során tulajdonképpen egy dokumentumfilm készült arról, mennyire befolyásolja a média,  illetve egy ismert személyiség az embereket.
Idézet a cikkből:
"A jelentkezőknek kérdéssorozatot kellett feltenniük egy másik játékosnak, akit színész alakított. Rossz válasz esetén a kérdező egy általa kezelt kallantyú segítségével egyre növekvő feszültségű áramütéssel büntethette a színész-játékost. Eleinte 80, majd fokozatosan akár 460 volttal is. A szerkezetben természetesen a valóságban nem volt áram. A közönség, amely szintén nem tudta, hogy kísérletben vesz részt, hangosan buzdíthatta a játékost a rosszul válaszoló megbüntetésére.
A beépített színészt a kérdezők nem láthatták, de hangját hallhatták: nyöszörgései fokozatosan váltottak át fájdalmas kiáltásokba, majd üvöltésbe, végül könyörgésbe a játék leállítására, majd egyáltalán nem adott életjelet. Ennek ellenére a jelentkezők 81 százaléka addig folytatta a játékot, amíg az emberkínzásba fordult, és a válaszolónak hitt színész látszólag meghalt.(...)
Az időnként habozó szereplőket ez esetben egy ismert és kedvelt fiatal tévés személyiség, Tania Young azzal ösztönözte a játék folytatására, hogy minden felelősség a műsort terheli."
Ha felnőttek ezt teszik, mit várhatunk a felnövekvő generációtól?

A gyerekek és a net

A közelmúltban egy, a  biztonságos internetezésről szóló konferencián elhangzott: ma a gyerekek átlagosan napi 160 percet töltenek a számítógép előtt, többnyire az internetet böngészve. Ráadásul - szintén e felmérés adatai szerint - a szülők 80 százalékának fogalma sincs, hogy a gyerek merre bolyong a virtuális világban.
Én magam akkor döbbentem meg igazán, amikor a 13 éves lányom egy vele egykorú ismerőse MSN-en látható fotóját mutatta: a lány saját magát fényképezte le melltartóban, és ezt a képet tette ki a profiljába. A gyerekek, kamaszodó tinédzserek, vagy épp már kamaszok sokszor önként, dalolva töltenek fel magukról kihívó fotókat, céltáblává téve magukat a neten portyázó pedofilok számára.
A Symantec 13 országra kiterjedő, 2009-ben publikált nemzetközi felmérése szerint "minden ötödik gyerek ismerte be, hogy olyan dolgokat néz, vagy olyasmit tesz az interneten, amit a szülei nem néznének el neki. A megkérdezett gyerekek húsz százalékát rajta is csípték, hogy olyasmit nézeget a neten, amit nem lenne neki szabad.
A nemzetközi átlag kétszerese, a 7-17 éves magyar gyerekeknek 42 százaléka válaszolta, hogy inkább nem igaz illetve egyáltalán nem igaz az az állítás, hogy a szülei mindig tudnák, mit nézeget, ha internetezik. Ráadásul a magyar gyerekeknek csak harmada (31,5%) használ bonyolult jelszót, százból nyolc vált gyakran jelszót (8,5%), 87% nem jelez, ha gyanús e-maileket vagy internetes tevékenységeket tapasztalt, 26 százalék pedig gond nélkül kiadja a személyes adatait idegeneknek.
A szülők kilencven százaléka világszerte felismeri, hogy felelős az internetező gyermeke védelméért, és többször beszélgetnek is erről a témáról - méghozzá húsz százalékkal többet, mint tavaly. Egyik-másik gyerek megpróbálja áthidalni a nemzedékek közti internetes szakadékot is: negyedük „barátkozik” szüleivel az interneten, 14 százalékuk pedig közvetlen üzenetben vagy közösségi hálón tartja a kapcsolatot nagyszüleivel."
Ahhoz, hogy  biztonságban tudhassuk gyerekeinket az interneten keresztül rájuk leselkedő veszélyektől, először is figyelnünk kell rá. Mivel az internet nagyszerű eszköz, tiltani nem szerencsés - hiszen a tiltással amúgy is pontosan ellenkező hatást lehet elérni. Korlátokat kell felállítani, és ügyelni azok betartatására. A legtöbb orvos azt tanácsolja: 3 év alatti gyerek semmiképp ne üljön számítógép előtt, a 4-6 éves legfeljebb 20 percet, az alsó tagozatos pedig fél órát naponta, és azt is a szülővel együtt. A felsősöknek egy óra, a középiskolásoknak maximum két óra számítógépezés ajánlott naponta, és ehhez a szakemberek mindig hozzáteszik: a számítógépezés után a gyerekek lehetőleg már ne nézzenek tévét.
Nem helyes, ha a tizenegy-nehány éves gyerek a saját szobájában, a becsukott ajtó mögött böngészhet, hiszen még ha nem is akar, belebotolhat olyan tartalmakba, amelyek számára károsak. Érdemesebb a nappaliban elhelyezni a gépet, hogy a gyerek tudja: figyelnek rá.
Szintén nagyon fontos beszélni vele arról, milyen jellegű bűncselekmények áldozatává válhat ő maga is, ha felelőtlen. Épp ezért hívjuk fel a figyelmét arra, hogy
- soha ne adja ki a személyes adatait (nevét, telefonszámát, jelszavát) az interneten keresztül;
- ismeretleneknek ne válaszoljon, valamint soha ne menjen el találkozni a neten megismert személlyel szülői kíséret nélkül;
- ha kényelmetlenül érzi magát, azonnal lépjen ki a felületről;
- ne töltsön le és használjon ismeretlen programot a gépen;
- ha bármiféle problémája van, valami miatt kényelmetlenül érzi magát, szóljon a felnőttnek.
A szülő felelőssége arról gondoskodni, hogy mindig legyen megfelelő vírusirtó program a gépen, illetve hogy a tűzfal be legyen kapcsolva.
A www.bigyoo.hu oldalon megtalálhatóak azok a gyermekbarát oldalak, melyeket a Magyar Tartalom-szolgáltatók Egyesülete minősített és garantált. 


Ezen kívül létezik már a biztonságos böngészést lehetővé tevő program, erről legközelebb írok bővebben.


Források:
http://biztonsagosbongeszes.hu/hu/?cikkid=200906111
http://www.nlcafe.hu/nlegeszseg/20100418/veszelyes_internet_ovd_meg_a_gyereked/
http://velvet.hu/poronty/2010/04/06/digitalis_dzsungelharcoskent_vedjuk_gyerekeinket_a_pedofiloktol/
http://www.biztonsagosinternet.hu/node/91

Kedves Olvasók!

Még mielőtt teljesen elsikkadna nemes szándékom, hogy fórumot teremtsek a média gusztustalanságaival egyet nem értő tömegeknek, kéréssel fordulok hozzátok: segítsetek, hogy a blog éljen, és aktív maradjon.
Azt szeretném, ha megírnátok - akár kommentben, akár e-mailben - milyen téma érdekel Benneteket, illetve, ha volt valami tanulságos esetetek, azt megosztanátok velem, velünk.
Köszönöm, hogy eddig is érdeklődtetek a téma iránt, és remélem, a jövőben sikerül még sokak figyelmét felhívnunk rá!

Az ORTT válaszol

Írtam arról az eseményről, amely tulajdonképpen ennek a blognak az ötletét eredményezte. Hogy szót kell emelni azért, hogy ne lehessen már főműsoridőben trágárkodni rádióban-tévében.
Hát, a rádiókabaréban elhangzottak miatt tett bejelentésemre az ORTT ma válaszolt.
Íme:


Tisztelt Hölgyem!

2010. március 26-án az Országos Rádió és Televízió Testülethez érkezett beadványával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom:
A Testület 2010. április 14-én tárgyalta panaszát, és úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt műsorszám nem sértette a Médiatörvény rendelkezéseit, ezért 689/2010. (IV.14.) számú határozatában úgy döntött, hogy nem indít hatósági ellenőrzését a Magyar Rádió Zrt. műsorszolgáltatóval szemben a Kabaréklub plusz című műsorszámmal kapcsolatban.
A Testület meghallgatta a Kossuth Rádió által 2010. március 20-án sugárzott Kabaréklub plusz című műsorszám 13 óra 40 perctől kezdődő részét.
A kifogásolt mondat az alábbi szövegkörnyezetben szerepelt:
„…karácsony környékén sétáltam itt az utcákon, hogy mit kéne venni a családnak ajándéknak…Hogy valahogy erőt gyűjtsek, úgy gondoltam, elmegyek inkább az orvoshoz, ott ilyenkor nincsen senki. Elmentem az orvoshoz, végülis az összes gondomat megoldotta azonnal, mert nem kellett várnom a váróteremben. Bementem, és hát adott két kis kapszulát. Azt mondta, az egyik az segít a gondolkodásban, a másik meg elfelejteti velem az összes ilyen bajt. És annyi pénzt kért, hogy összesen 1000 Ft maradt nálam. Tényleg megoldotta az egészet, mert nem kellett tovább gondolkoznom, hogy mit vegyek, mert ebből az 1000 Ft-ból nem lehet túlzottan messzire futni. Hát pontosan tudtam, h meddig lehet futni, a zöld lámpáig, illetve számomra éppen piros volt. Ott álltam, és ebben a pillanatban elébem toppant egy, hát egy yoda termetű, és valószínűleg yoda fejű is, de sokkal több ránccal rendelkező jósnő. De az a típusú jósnő volt, akit még az ATV se alkalmazna semmilyen jóslásra. Érdekes akcentussal köszönt rám: „Épp téged vártalak”. Erre nem voltam felkészülve, mert mondom, természetgyógyászhoz nem terveztem ma az utat. A zöld lámpára vártam, nem rá, ő meg pont rám, és miért pont rám. Tehát ezek zajlottak. De mondom, még bent voltam agyilag az orvosnál, tehát ugye ott hagytam az agyamat. Éppen ezért nem tudtam végiggondolni a történetet se. Hát nem tudom másképp mondani a következő mondatot, de Önök is meg fognak lepődni, azt hiszem, mert a következő mondat az így jött ki a yoda fejű lény szájából: „Leszoplak egy ezresér”. Én nem nevettem. Tehát, hogy úgy mondjam, meglepődtem, de annyira nem. És nem úgy kérdeztem vissza, hogy tessék, hanem úgy, hogy te. Gyakorlatilag egy 50% esélyt mégiscsak adtam a történetnek. Nem tudtam, minek örüljek jobban. Tehát hogy ebbe a korba még megszólít valaki az utcán vagy hogy éppen ki tudom fizetni, amire gondoltam Azt azonnal láttam, hogy tényleg jósnő, mert tudta. De szerencsére váltott a lámpa zöldre. Ezzel meg is menekültem egy pillanatra. De a bajok nem értek véget. Átértem még úgy, hogy nem ütöttek el, és amikor átértem a túloldalra, vartyogva megszólalt a telefonom…"
A történet ezt követően más szálon (bankszámla és biztosítás körüli problémák) haladt tovább.A műsorszám elején nem hangzott el figyelmeztető szöveg arra utalva, hogy az elhangzó kifejezések és tartalom káros hatással lehet a kiskorúakra.
A Médiatörvény vonatkozó rendelkezései értelmében:
"5/B § (2) Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
(3) Azt a műsorszámot, amely alkalmasa kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
5/D § (2) A műsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell annak minősítését."
A rádiók esetében a III. kategóriába sorolás esetén köteles a műsorszolgáltató a műsorszám minősítését közölni, II. kategóriába sorolás esetén ezt nem kell megtennie.
A Testület álláspontja szerint az elhangzott trágár kifejezés túlléphette a jóízlés határát, azonban ettől eltekintve - a műsorrészt végighallgatva - egyéb problematikus elemet az összeállítás nem tartalmazott. A Testület szerint a műsorban hallottak nem érték el azt a szintet, amely indokolná a műsorszám III. kategóriába sorolását.

Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét!

Budapest, 2010. április 14.

Tisztelettel:
Dr. Bencsik Márta
mb. jogi igazgató

Azt kell mondanom, az ORTT korrekt volt és gyors, arról nem ők tehetnek, hogy a jogi szabályozás olyan, amilyen. Mert pontosan itt látható jól az a probléma, amelyet nem is igazán értek: a rádióban miért nincs 12-es kategória?  Lehet, hogy kissé érzékeny vagyok, de miért szabadíthatják ránk a trágárságot rajtaütésszerűen, például szombaton, ebéd közben?
Jól van ez így?

A V-chip

A másik blogomban is leírtam azt a dvd-tékás sztorit, amely pár bejegyzéssel korábban olvasható Kinek való a szexjelenet? címmel. Érkeztek a kommentek, és ezekre válaszolva tettem egy félreérthető megjegyzést az USA-val kapcsolatban, amelyre reagált is egy ott élő, felháborodott olvasó. És amit írt, az nagyon-nagyon elgondolkodtató:
"...itt is van annyi szenny mint csepp az óceanokban, de azt a "normál" ember nem látja és hallja, ha nem AKARJA!
A televízió adók, amiből nekünk talán van legalább 300, és ez azt hiszem, csak az alapcsomag, ezek mindegyike blokkolható tartalmilag. A fő adókban sosem, még egészen véletlenül sem lehet, vagy engednek nem megengedhető módon beszélni, még mindig mint akar 50-60 evvel ezelőtt, ilyenkor sípol a tv, ha ilyesmi következne. Erre egyik legjobb példa, mivel Te pl. food blogot írsz, Gordon Ramsay talán Magyarországon is ismert igen furcsa műsorai, ahol a tv nem szűnik meg kis sípjeleket kiadni magából, mert annyit beszélnek benne nem megengedhető módon, és az ráadásul a BBC American megy, ami pedig nem éppen egy "soft" adó.
Itt semmiféle ilyesmit nem hallhat, és párzási jeleneteket sem láthat az, aki nem kimondottan ezt akarja.
Minden film a tv-ben "formatted" ami azt jelenti, hogy cenzúrázott. Minden műsor "rated" ami azt jelenti, hogy már előtte tudja az ember, mire számítson, és vagy megnézi a műsort, vagy blokkolja az őt bántó részeket előre, ezt akkor átugorja a film, vagy egyáltalán neki sem kezd a nézésének.
Itt nem láthat semmiféle bántó dolgot az ember, sem az újságosnál, sem máshol köztéren. Itt nincsenek gusztustalan óriásplakátok, vagy tolakodó, kikerülhetetlen tartalmú, bármilyen médiatermék."
Hol vagyunk mi ettől?
Nagyon messze.

Amiről a hozzászóló írt, vagyis, ami lehetővé teszi a nem kívánt tartalmak blokkolását, az az úgy nevezett "V-chip", vagyis Violence-chip. Ez egy programozható mikrochip, amely - és innentől inkább idézem a Wikipédiát - "képes a műsorszámok besorolásának felismerésére egy standardizált jelzésrendszer, rating alapján, és a szülő által nem kívánatosnak minősített műsorszámok szignálját blokkolja, így bizonyos műsorszámok esetében a képernyő sötét marad. Az erőszak szó angol megfelelőjének (violence) kezdőbetűjéről elnevezett eszköz valójában a durva vagy pornográf műsorokat blokkoló áramkör. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (Federal Communications Commission) 2000-ben kiadott rendelete szerint minden háztartásba be kell építeni.
A kitűnő találmányt egy nemzeti tragédia ihlette. 1989-ben egy műszaki egyetemen 14 diáklányt gyilkoltak meg brutális módon,és a gyanúsítottnál tartott házkutatáskor, tucatnyi erőszakos filmeket tartalmazó videokazettát találtak. A videokazettákon olyan tartalmak is voltak, melyeket a televízióból rögzítettek. Az eset a közvélemény óriási felháborodását váltotta ki.
1996-ban az USA kongresszusa felkérte a televíziós iparág képviselőit, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket ahhoz, hgy a gyerekek számára káros tartalmú műsorszámok elérhetősége szülői kontroll alá kerülhessen. Ehhez egyrészt azt kellett elérni, hogy a gyártók ellássák a készülékeket a szükséges technikával, másrészt, hogy a műsorszolgáltatók - a civil szervezetek bevonásával - egy olyan egységes jelzésrendszert dolgozzanak ki, amely információ alapján a szülők a házi cenzúra gyakorlásáról felelősen dönthessenek. Ez utóbbi 1997 őszére érte el végleges formáját, és a tartalmi besorolásnál az erőszak mellet, a szexualitás és a trágár beszéd alkategóriák is helyet kaptak. Az USA-ban 2000. januárjától minden 33 cm, illetve ennél nagyobb képernyőátmérőjű kereskedelemben kapható televíziót már ellátnak V-chippel. 
A chip előnye, hogy programozása meglehetősen egyszerű és bármikor megváltoztatható. A programozást csak az a személy végezheti, aki ismeri a személyi azonosító kódot, amely minden V-chiphez jár. Ezen azonosító kód birtokában beütheti mindazon kategóriákat, amelyeket le akar tiltani, ily módon megakadályozva, hogy a letiltott kategóriákkal ellátott műsorokat a kiskorú megnézhesse. Amennyiben a szülő szeretné valamelyik, a gyermek számára letiltott műsort megnézni, csak be kell ütnie a személyi azonosító kódját, ezáltal a tiltás deaktiválódik, a műsor ismét nézhetővé válik.A chip memóriája azonban továbbra is megőrzi a beprogramozott információt, így az azonosító kód újbóli beütésével, a rendszer automatikusan visszaállítható."
Persze, itt alapvető érdekellentétek húzódnak meg, mivel a műsorszolgáltató nyilvánvalóan minél nagyobb nézettséget akar, az erőszakos és durva jelenetek pedig - a felmérések szerint - pontosan ezt növelik. Tehát előfordulhat, hogy a szolgáltató nem, vagy nem megfelelően kódol - de a nullához képest ez még akkor is kiváló alternatíva.
2001-ben még megbecsülni sem tudták, hogy mikor tör be Európába a V-chip, mivel feltétele a digitális televíziózás. Azóta viszont tudjuk, hogy  Magyarországnak 2011-ig ezt teljesítenie kell, és ezzel együtt a V-chip használatára kötelezi hazánkat az Európai Unió Bizottsága.

Hasznos olvasmány Szilády Szilvia tanulmánya a televíziós erőszakról, itt található: http://www.mediatudor.hu/download/tudastar_szakirodalom_kispest.doc

Olvasói levél

Egy olvasó a minap a következőket mesélte: 

"Kisvárosunk teljes felbolydulás alatt áll. Talán a hírekből már tudomást szereztél róla: négy fiatal fiú megerőszakolt egy eszméletlenségig lerészegedett lányt.Mindegyiküket jól ismerjük. Szóval a fiúk nevetve bevonultak a rendőrségre, és mindent bevallottak, mert nem tudták, hogy ez büntetendő. Most már sírnak, családjaikkal együtt. Mindezt azért írom, mert jómagam azt gondolom, mindez azért történhetett meg, mert olyan szexuális képük lehetett ezeknek a fiataloknak, ami ezt normálisnak mutatta. Biztos vagyok benne, hogy elméjüket megfertőzte, az, amihez akarva és ahogy te is jelzed akaratlanul is hozzájutnak a fiatalok.

Mi magunk is próbáljuk megóvni gyermekeink a világ szennyétől. Túl szigorúnak is tart bennünket a környezetünk, de most már lesz mire hivatkoznom. Bár nekem nem szükséges, hogy egyetértsenek ebben velem, én ezután is erkölcsösen szeretném nevelni a gyermekeimet. Zavarja őket az ocsmány beszéd, de beleférkőzik kis elméjükbe, mert mutogatva elmesélik, hogy mit hallottak, nem mondják ki, mert nem tudják kiejteni."

Hát ezért kell felvenni a kesztyűt, és tenni valamit.

Mi a véleményetek? 

Pornólapot kitenni tilos!

Nemrég levelet kaptam Esztertől, aki a saját blogján a következőket írta:

Néhány éve arról beszélgettünk a férjemmel, hogy ha nyernénk a lottón, akkor (miután a különféle rendű és rangú ismerősöknek titokban ajándékoztunk lakást, autót, kisbabát, hatalmas plüss delfint, szobrászműhelyt, ki mire vágyott éppen akkor) milyen alapítványt hoznánk létre, hogy aztán ott életem végéig a jó ügyet szolgálva játszhassam a kibírhatatlan főnököt. Komolyan vettem a kérdést, mert igazán rá akartam találni arra a területre, ami tényleg érdekel, ahol motivált vagyok és amiért képest lennék sokat és dalolva dolgozni (hátha egyszer majd lottónyereménytől függetlenül is szembejön velem a lehetőség, én meg nem ismerem fel, mert még sose gondoltam végig). Egyszer csak rájöttem. Olyan, a gyerekek érdekvédelmével foglalkozó szervezetet alapítanék, ami nem a hátrányos helyzetű, nem a beteg és nem a szegény gyerekeket támogatná, hanem minden gyerek környezetére hatással lenne ebben az országban, mégpedig elsősorban a médiára vonatkozó szabályok finomításával. Mert az szerintünk nem normális, hogy a négyéves gyerekem bármelyik közértbe betérve azt hallhatja az ott is ordító rádióból, ha épp hírösszeállítás megy, hogy tizenöt évet kapott a barátnője hátába horogkeresztet véső kalocsai gyilkos. És nyilván nehéz meghúzni a határt az újságosnál kirakott jaj, de szép pucér nénik meg a pornográf lapok között, de talán fel lehet állítani egy olyan kritériumrendszert, ami alapján egyértelmű lehet, hogy mit szabad és mit nem szabad kitenni. És a jelenlegi jogi szabályozással ellentétben talán azt is el lehet érni, hogy ne csak iskola, óvoda és templom közelében legyen tilos az egymás mellét nyalogató nénik képe (ma reggeli élmény, ami után felhívtam a Lapterjesztőt, onnan tudom a szabályt), mert a kisgyerekek, ebben talán egyetértünk, nem hermetikusan lezárt dobozokban közlekednek az ovitól hazáig (vagy a templomig), és ez a képmutató jogszabály igazán felháborító. Nem arra lenne szükség, hogy erőszakkal szabályozzunk mindent egy (szintén álságos) tisztogató ideológia mentén, csak arra, legyen választási lehetősége azoknak, akik a saját otthonunkban és környezetünkben tudatosan próbálják irányítani ezeket a befolyásokat.

Szóval Eszter felvette a kapcsolatot a Lapterjesztővel, és kérdésére, hogy mit is lehet közszemlére kitenni, a következő választ kapta:

A 210/2009.(IX.29.) Kormányrendelet alapján

20. § (1) Szexuális terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos.

(2) Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint vallás gyakorlására szolgáló egyházi létesítmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül szexuális termék nem forgalmazható.

(3) Szexuális termék - a szexuális termék forgalmazására szakosodott üzletek kivételével - csak zárt csomagolásban, a többi terméktől elkülönítve forgalmazható.

A 28. paragrafus leírja, hol olvasható, hogy mi az a szexuális termék: 
f) szexuális termék: az Fgytv. 2. § v) pontjában meghatározott termék.

A fogyasztóvédelmi törvényben pontosan leírják, mi minősül szexuális terméknek:  

v) szexuális termék: olyan birtokba vehető forgalomképes dolog, amelynek elsődleges célja a szexuális ingerkeltés, különösen amely nemi aktust vagy egyéb szexuális cselekményt nyíltan ábrázol, illetve emberi testet, testrészt szexuális ingerkeltésre alkalmas módon vagy szexuális ingerkeltés céljából ábrázol, ideértve a - rendeltetése szerint - szexuális ingerkeltésre szolgáló, nemi aktus vagy egyéb szexuális cselekmény során alkalmazható eszközt is, a fogamzásgátlás céljából alkalmazható eszköz kivételével.

Tehát erre a törvényre hivatkozva igenis be lehet szedetni a pornólapokat, vagy legalábbis követelni, hogy takarják le az - adott esetben - egymás mellét nyalogató nőket.

Erőszakos gyerekcsatornák

Gyerekkoromból emlékszem egy rádiókabaré jelenetre, amelyben a feleség álmatag hangon kérdezi a férjet:
- Miért járkálsz? Késő van, feküdj már le!
- Nem bírok aludni. Meséltem a gyereknek...
És ezután a férj elkezdi vázolni anyunak a Piroska és a farkast, amikor felvágják a farkas hasát (képzeld csak el, tiszta vér lehetett minden), aztán még jól megpakolják kővel, és még össze is varrják... Vagy ott van a Hamupipőke, amit a mostoha művel, az kimeríti a kiskorú bántalmazása bűntettét. A Hófehérkében meg micsoda jelenet, hogy a gonosz királynő utasítja a vadászt, hogy  egy dobozban hozza el a hercegnő szívét...brrrr... Szegény kislány meg aztán ott bolyong a sűrű sötét erdőben, még szerencse, hogy nem őrül meg. A jelenet vége az, hogy anyu és apu együtt félnek tovább az éjszakában, mindketten jól beijedve a horror meséktől.
Akkor még - vagyis már lassan harminc éve... -a jelenet szerzője nem gondolhatta, hogy idővel valódi horror rajzfilmekkel traktálják majd a gyerekeket az elméletileg nekik szóló csatornák.

Az ORTT honlapján egészen friss, februári tanulmányt olvashatunk a három tematikus gyerekcsatorna: a Minimax, a Cartoon Network és a Jetix/Disney Channel műsorainak vizsgálatáról. A kutatók megjegyzik: a szülők jó „pesztrának” tartják a gyermekcsatornákat, miközben ők például a háztartási feladataikat végzik, hiszen a műsoraik kifejezetten a gyermekeket célozzák, így vélhetően nem kívánnak szülői felügyeletet. De vajon valóban így van ez? Milyen kínálattal rendelkeznek ezek a csatornák, s a gyermekek milyen jellegű igényeit elégítik ki? Milyen különbségeket lehet felfedezni az egyes tematikus csatornák kínálata között, s milyen korosztályokhoz szólnak a műsorok?
A célközönség elég nagy, mivel a jog a 14 éven aluliakat gyermekeknek tekinti. Azonban 0-13 éves korig több fejlődési szakaszon megy át egy gyerek, az információ-befogadási képessége folyamatosan változik, más 3-5 éves, 6-9 éves, illetve 10-13 éves korban. A fikció és a valóság megkülönböztetése csak fokozatosan alakul ki: míg a háromévesek valóságként, fizikailag jelenlévőként értelmezik a képernyőn látottakat, a négyévesek már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek, és nem maguk az emberek, a tárgyak. Abban még bizonytalanok, hogy az ábrázolt események valódiak vagy képzeletbeliek-e. Az életkor előrehaladtával aztán egyre jobban megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valóságot ábrázolja, hanem fikció. Egy történet megértése, a tartalom szerkezetének, az események időrendi sorrendjének visszaadása sem úgy alakul a gyermekeknél, ahogy azt a felnőttek értelmezik. Az óvodáskorú gyermekek a látottakat a jelenetek halmazaként élik meg, így a cselekmények és a következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad, a komplex cselekményvonalkövetésének képessége is csak fokozatosan, nagyjából  tízéves korra alakul ki.
Tisztázandó kérdés az, mit nevezünk gyermekműsornak.A médiapedagógusok és médiaszakértők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a gyermekműsoroknál meghatározott minőségi szempontoknak kell érvényesülniük. Általános definíció szerint a gyermekműsorok olyan, gyermekek számára készített produkciók, amelyek a gyermekek által szívesen nézettek, valamint fejlődési és azonosulási lehetőségeket kínálnak a számukra. Ez a két kritérium sok esetben nem találkozik, azaz egyáltalán nem biztos, hogy a kicsik azt nézik szívesen, amelyek nekik is valók.

Mivel a három gyerekcsatorna külföldi joghatóság alá tartozik, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben meghatározott klasszifikáció-kötelezettség (vagyis a műsorszámok korhatár-kategóriákkal történő ellátása) nem vonatkozik rájuk. A műsorszámok vizsgálatát mégis e besorolás szempontjai alapján végezték, amelyek a következők: problémás és felnőtt témák, erőszak, félelem, szexualitás, meztelenség, kábítószer és közönséges, trágár nyelvezet. Megállapították, hogy problémás téma, melyet a gyermek nem érthet vagy félreérthet, meztelenség, szexualitás, továbbá kábítószer-használat egyáltalán nem fordult elő, durvább kifejezések a Jetix két műsorszámában bukkantak fel. Ellenben lényegesen gyakoribbak voltak az erőszakot és a félelemkeltő elemeket tartalmazó műsorok, bár a csatornák összehasonlítása e szempontból nagy különbségeket mutat. A Minimax műsorainak túlnyomó többsége erőszakmentes volt, a Jetix esetében azonban már nem érvényesült ilyen kedvező tendencia, a műsorszámok fele volt erőszakos, vagy félelmet keltő; a Cartoon Network kínálata pedig kifejezetten erőszakosnak mondható, hiszen a programok 72,2 százalékában valamilyen formában megjelent az agresszió, félelmet kiváltható elemet pedig a műsorok 58 százaléka tartalmazott.
Ami az erőszakos elemek típusait illeti, leggyakrabban robbantást, emberrablást, durva harci elemeket találtak a tanulmány szerzői, de a kevésbé durva agressziómódok, mint a verekedés, fizikai fenyegetés sem volt ritka a műsorokban, főképp a Cartoon Network kínálatában. Az erőszakos elemek többnyire halmozottan szerepeltek a műsorszámokban, illetve gyakori volt a sérülés, szenvedés kiemelt, elnyújtott megjelenítése - az ilyen típusú prezentációk egy kivételével a Jetix kínálatára korlátozódtak.
A Cartoon Network kínálatának közel egyharmadát jellemezték ijesztő zenei- és hanghatások, valamint fény- és speciális effektusok, máskor a meselények, humanizált szereplők megjelenése, magatartása volt különösen félelemkeltő vagy fenyegető. A kutatók a következő konzekvenciát vonták le: "az amerikai rajzfilmcsatorna nettó műsoridejét tekintve, a műsorainak feléről állítható nagy valószínűséggel, hogy a kisebb gyermekek számára a megtekintése nem javallott, mivel ezen akció-rajzfilmek gyakorta emberfeletti képességekkel rendelkező hősei, bár egytől egyig az igazság bajnokai, durva, erőszakos eszközöket alkalmaznak az egyébként jó cél elérésének érdekében. Az erőszakot tartalmazó jelenetek az előfordulás gyakorisága és ábrázolásmódja szempontjából túlságosan drasztikusak, a képi hatás tekintetében nagymértékben feszültség és szorongásfokozók voltak. A harcokat kísérő irritáló fény- és hangeffektusok – lángcsóvák, villanások, becsapódások, dörejek – a gyermekeknél növelhetik a cselekvési készenlétet, az izgatottság állapotát, amely a tévénézést követő élethelyzetekben az arra hajlamos gyermekeknél szorongást, másoknál hiperaktivitást, figyelemzavart válthat ki." A CN műsorszámai közül 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlják a Ben 10, a Szamuráj Jack, a Saolin leszámolás, a Tini titánok, Az Igazság Ligája, illetve a Scooby-Doo és a vámpírlegenda epizódjait.
A Jetix-nél ugyan kisebb mértékben fordultak elő problémás elemek, mégis, a műsorszámok egyötöde magasabb korhatár-kategóriába kerülne - amennyiben vonatkozna a csatornára a már említett klasszifikációs kötelezettség.

A szakemberek kiemelten aggályosnak tartják a Power Rangers Mystic Force, illetve a Született kémek című sorozatok epizódjait, mivel ezekben a rajzfilmekben feltűnik az agresszió legitimnek látszó változata, amikor a szereplőt az elszenvedett kár mintegy feljogosítja arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Ez a viselkedés a gyermekek felé olyan mintát közvetít, melyben a konfliktusok megoldásának egyetlen lehetséges eszköze az erőszak alkalmazása; az ilyen minta igen fogékony talajra talál az olyan gyermekek személyében, akik kedvezőtlen családi háttérrel rendelkeznek, akik nem kapnak a szülőktől alternatív információkat, magyarázatokat. A hősiesnek vagy elfogadhatónak ábrázolt erőszaknak az a veszélye, hogy a gyermekek egy része megtanulja úgy értékelni az agresszív viselkedést, mintha az normális és elfogadható válaszreakció lenne. Toleránsabbá válhatnak az agresszivitással szemben, az erőszak is jogos válaszként épülhet be a cselekvéseik közé.
Mivel a gyermek-televíziózás a szolgáltató számára üzlet, naivitás lenne azt gondolni, hogy a műsorok készítői elsősorban a gyermekek lelki-szellemi fejlődését tartják szem előtt. A minél nagyobb profit biztosításához a tömegigényeket kell kiszolgálni, és azt már régóta tudjuk, hogy az akció- és az erőszakos jelenetek sokkal jobban vonzzák a nézőt, mint mondjuk az ismeretterjesztő műsorok. Így van ez a gyerekek esetében is. A szülőnek kell tehát odafigyelnie arra, hogy gyermeke a neki megfelelő műsort nézze, s ha mégis durva fény- és hanghatások érik, erőszakos jelenetek, vagy félelmet ébresztő külsővel rendelkező figurák jelennek meg a képernyőn, ne maradjon támasz nélkül.

Szól a rádió

Nagyon felhúztam magam múlt szombaton ismét, ezúttal a rádió miatt. Autóztunk éppen, valami hallgatható rádióműsort kerestünk, így hát csak barangoltunk az állomások között. Egyszer csak a rádiókabaréra oly jellemző tömeges kacaj hangja ütötte meg a fülemet; ó hagyd itt! - mondtam a férjemnek. És hallgattuk. Egészen jó kis szám volt épp, Abody Béla, és az őt utánozó Gálvölgyi János. De aztán vége lett, és ami ezután következett, az megdöbbentett. Badár Sándor vezette egyébiránt a - ha jól emlékszem - Kabaréklub plusz című műsort, és a saját stand up száma volt az utolsó műsorszám. Délután negyed kettő volt, amikor Badár épp egy olyan történetet mesélt, hogy a zebra előtt odalépett hozzá egy jósnő külsejű egyén, és miután közölte vele, hogy egész eddig rá várt, azt is hozzá tette: "lesz*plak egy ezresér'!" De nem ilyen finoman csillagozva, ahogy most én írom, nem sípolva: szombaton, ebéd után, amikor abszolút esélyes, hogy a családokban szól a rádió (már ahol még van), és akkor ezt kapják egyszer csak. Örültem, hogy nem voltak velünk a gyerekek.

A rádiókra vonatkozó korlátozások - számomra - kevésbé egyértelműek, vagy inkább így is, úgy is értelmezhetőek. Itt nincs 12-es kategória, csupán 16-os és 18-as, illetve sugárzásra alkalmatlan műsorszámok csoportja.
Az ORTT klasszifikációs állásfoglalása szerint:
"Drámai-irodalmi műsorokban (pl. hangjátékok, irodalmi összeállítások), továbbá olyanokban, amelyek bűncselekményekkel is foglalkozhatnak, illetve azon műsorszámokban, amelyek témájának meghatározó eleme az erőszakosan megoldott konfliktus, az agresszió technikájának valamint következményeinek bemutatása visszafogott kell legyen, és kerülni kell a hallgatóságot túlságosan riasztó hanghatásokat. Szexuális erőszakra vonatkozó verbális utalás szórványosan és visszafogottan fordulhat elő, azonban a cselekményvonal vagy a téma szempontjából szigorúan indokoltnak kell lennie.
Szexualitásra utaló célozgatások megengedettek, azonban nem szolgálhatnak kimerítő részletekkel az intim szexuális tevékenységre vonatkozóan. Az ajánlott korosztály korlátozott élettapasztalatainak következtében károsak lehetnek azok a műsorszámok, amelyekben a szexualitás tisztán az ösztöni kielégülés eszközeként jelenik meg, a nemekről kialakult sztereotípiák túlságosan nyersen ábrázolódnak, illetve ha a nők szexuális objektum szintjére redukálódnak.
Bár a törvény a durva beszédre vonatkozóan nem rendelkezik, azonban használatának védhetőnek kell lennie a szövegösszefüggés és eredetiség oldaláról. A társadalmi megítélés szerint durvának, trágárnak tekintett szavak, kifejezések a szereplők vagy a helyzetek jellemzésére, a valóság ábrázolása céljából előfordulhatnak, amennyiben ez a hallgató tájékoztatása vagy a művészi hatás szempontjából indokolt. Az ilyen módon besorolt műsorszámokban a durva, esetleg trágár kifejezések használata azonban nem lehet sem mértéktelen, sem túlságosan agresszív. "

Valaki mondja meg, mi a mértéktelen, és mi a túlságosan agresszív?

Kinek való a szexjelenet?

Tíz éve járunk ugyanabba a videotékába (még mindig így hívjuk, pedig már nem is lehet videokazettát kölcsönözni...). A két alkalmazott ismert bennünket, ismerték az ízlésünket, ráadásul kedvesek voltak.Azonban most - kis időbeli eltéréssel - hirtelen eltűntek. Külföldre mentek dolgozni. Vannak helyettük újak: egy kedvesebb barna, és egy fiatal, festett, de mégis igazi szőke. Ez utóbbi volt az üzletben még valamikor januárban, amikor a két lányommal (13 és 6 éves) mentem oda. Rajtunk kívül egy nagymama volt még ott a nyolcéves-forma unokájával. A tévén futó filmben félpercen belül meglehetősen naturálisan ábrázolt szexjelenet volt látható; lendületes mozdulatok, nyögések, lihegések. Azonnal szóltam a szőkének:
- Ne haragudj, ezt légy szíves, ugrasd el!
Néz rám, mint valami őskövületre, és még vissza is kérdez:
- Miért?
- Azért, mert ez nem kisgyerekeknek való tartalom. Nem szeretném, hogy a gyerekeim ezt nézzék.
Erre, a száját húzogatva odébbugratta a jelenetet, de azért megjegyezte:
- Akkor nem kell nézni.
- És mégis hogyan gondoltad? Álljak itt a tévé mellett, és figyeljem őket, épp merre jár a tekintetük? Ez nem tizenkét éven aluliaknak való tartalom, és itt több tizenkét éven aluli gyerek is van. Ennyi.
- De hát most már majdnem minden filmben van ilyen jelenet, nem értem...
- Az én gyerekeim nem néznek ilyen filmeket. Ha mégis van benne ilyen jellegű jelenet, eltekerik. De hidd el, nem kötekedni akarok: egészen egyszerűen nem nekik való.
És tényleg nem értette. Úgyhogy, innentől kezdve nem is láttam értelmét, hogy további vitába bonyolódjam vele. Amit kértem, azt végülis megtette, a probléma forrása megszűnt - vagy legalábbis látszólag.
Ma újfent meglátogattuk az intézményt, ismét két gyerekkel érkeztem, hogy, hogy nem, a szőke volt ott megint. Épp egy filmet indított el a lejátszóban, néhány másodpercig virított a képernyőn a 16-os karika. Aztán a cím: Szextúra.
Ránéztem, hátha megóvja magát egy újabb vitától, de nem. Megnyomta a play gombot. Ekkor odaléptem hozzá.
- Ne haragudj, nincs nektek előírva, hogy milyen korhatáros filmeket játszhattok csak le napközben?
- Nincs - felelte, és már láttam rajta, bánja, hogy nem várta meg a távozásunkat azzal az indítással.
- Ez egy 16 éven felülieknek szóló film, ilyen a tévében is csak este kilenc után mehet. 
- Pedig nincs benne semmi. Ez csak egy vígjáték.
- Ahhoz, hogy 16-os kategóriába sorolják, kell, hogy tartalmazzon olyan elemeket, ami például ezeknek a gyerekeknek itt nem való.
- De olyanok sokszor a 12-esekben is vannak, akkor most mit csináljak, csak mese menjen egész nap?
- Nem, én azt nem mondom. Vannak más korhatár nélküli filmek, vagy jó, legyen 12-es, úgyis általában felnőtt felügyelettel jönnek a gyerekek. De azért egy 16-os film már durva. A múltkor is, amikor szóltam neked, naturálisan ábrázolt szexjelenet ment.
- De tényleg, mindig csak ilyenkor, amikor ti jöttök...
- Hát, peched van, mert én viszont emellett nem tudok szó nélkül elmenni.
- De hát nem tudom mindig figyelni a filmeket, amikor sokan vannak, nincs időm arra, hogy ugratgassam a jeleneteket...
- Ezért mondom, hogy nem is kell ilyen filmeket betenni...
- Tudom, nekem is néha kellemetlen szokott lenni, amikor fiúk vannak bent, és olyan jelenet van. Olyankor le is szoktam kapcsolni.
- Na látod, ha nem ilyen filmeket teszel a lejátszóba, te sem kerülsz kellemetlen helyzetbe.
- Hát, ebben igazad van...
KIMONDTA!
Elismerte, hogy igazam van, és elindított egy mesét.
Újabb csatát nyertem, de a háború vége még messze van...

Nagyon-nagyon nem mindegy, milyen filmeket néznek a gyerekek. Kiss Judit, az Oktatásszervező és Kutató Intézet kutatásszervezője tanulmányában a következőket írja:
"A pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk, kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A közösségekben spontán módon alakulnak ki szocioszexuális kapcsolatok, ezekben főként a felnőttektől látott viselkedést utánozzák. A szülők ebben az időszakban általában még elzárkóznak a nemiségre vonatkozó ismeretek átadásától, így a gyerekek a televízióban látottakat próbálják saját életükben „alkalmazni”, sokszor épp szándékukkal ellentétes hatást váltva ki ezzel (előfordult már, hogy egy kisgyerek filmbéli kedvencétől ellesve szerelmének kimutatására pofonokat használt…).
A szexuális érettség bekövetkeztéig nemcsak a kortárs kapcsolatokból, hanem a televízióból is rengeteg szexuális tartalmú inger éri a gyerekeket. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet vagy undort válthatnak ki, meghatározva ezzel a szexualitáshoz való későbbi viszonyulást. A gyerekek fantáziájában a látott képek felértékelődnek, bizonyos fokig rögzülnek, izgalmi állapotot okozva. Serdülőkorban ennek következményeként akár homoszexualitás is létrejöhet. Rorschach-teszt segítségével vizsgáltak sokat tévéző gyerekeket, melynek során megdöbbentő eredmények születtek. Néhányuk számára olyan szexuális tartalmú képek rajzolódtak ki a teszt lapjain, amelyek testeket ábrázoltak, a természetestől teljesen eltérő módon, egy 11 éves kislány a következőket „látta”: „Két nő táncol két férfi hátán, félbe vannak szakítva, csak a szoknyájuk látszik egészben. És ekkor itt összeér, mondjuk a két férfi feneke…” (Vetró–Csapó 1991, 66.) A televízió felerősítheti a személyiségben már meglévő devianciát, ugyanakkor pozitív választ is adhat a nemiséggel kapcsolatos kérdésekre, az ismeretterjesztő tartalmú műsorok tárgyilagos hangvétele csökkentheti a témával kapcsolatos izgalmi szintet."
És ez csak a szex, az erőszakos jelenetekről nem is beszéltünk.

Mit is jelentenek a karikák?

Piktogramok

Korhatár-besorolások és jelölések Jelentés: Tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott Olyan műsorszám, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet. Időpont-korlátozás: 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 12-es piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: A műsorszám előzetese 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető. Jelentés: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott Olyan műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Időpont-korlátozás: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 16-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelentés: Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Időpont-korlátozás: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 18-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé. GY.I.K.: Milyen műsorszámokat érint a besorolási kötelezettség? A törvény szerint a műsorelőzetesek, a hírműsorok, az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszámok, sportműsorok és a reklámok kivételével minden műsorszámot be kell sorolni a korhatár-kategóriák valamelyikébe. Ki sorolja be a műsorszámokat? A műsorszámokat a közzététel előtt a műsorszolgáltatónak kell besorolnia. Milyen korlátozás vonatkozik azokra a műsorszámokra, amelyek nem kerülnek besorolásra. Az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám (politikai háttérműsorok, aktuális ügyeket tárgyaló magazinműsorok), sportműsorszám, illetve reklám esetében a figyelmeztetést illetve a piktogramot a műsorszolgáltatónak nem kell alkalmaznia. Nem tehető közzé azonban ilyen típusú műsorszám olyan időszakban, amelyben tartalmának megfelelő kategóriába sorolása esetén - előre láthatóan - nem lenne helye. A műsorelőzetesek kizárólag abban az időpontban tehetők közzé, amikor maguk az ajánlott műsorszámok is sugárzásra kerülhetnek. Ezeknél figyelmeztetést és jelölést nem kell alkalmazni. A hírműsorok esetében nincs korlátozás, azonban a vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni. Hol lehet tájékozódni a korhatár-besorolásokról? Az ajánlott korhatárt a műsorszolgáltatók közzéteszik a műsorújságokban, de egyes televíziók a teletexten és az internetes honlapjukon is feltüntetik. Minden magyar nyelvű csatornán feltüntetik a korhatárokat? Nem, a besorolási kötelezettség kizárólag a magyarországi műsorszolgáltatókra vonatkozik. Besorolják-e a rádiós műsorszámokat? Igen, a 16 éven felülieknek ajánlott, valamint a 18 éven felülieknek ajánlott műsorszámokra időpont-korlátozás vonatkozik, továbbá a műsorszám kezdete előtt fel kell hívni a korhatárra a figyelmet. A piktogram nélküli műsorszámok kifejezetten a gyermekeknek szólnak? Nem feltétlenül. Ezek a műsorszámok többnyire az általános nagyközönséghez szólnak, de a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nézőközönség részét képezhetik. Ezért ezek – bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek - nem tartalmazhatnak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Bizonyos műsorszámok (lásd fentebb), amelyeket a törvény szerint nem szükséges korhatári ajánlással ellátni, tartalmazhatnak azonban olyan elemeket, amelyek a kisebb gyermekekre kedvezőtlenül hatnak, esetleg ártalmas befolyást gyakorolnak. Főképp a hírműsorok tekintetében javasolt a fokozott szülői figyelem. Létezik- e abszolút tilalom bizonyos műsorszámok tekintetében? Igen. Nem lehet közzétenni olyan műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz. Forrás: ORTT