A V-chip

A másik blogomban is leírtam azt a dvd-tékás sztorit, amely pár bejegyzéssel korábban olvasható Kinek való a szexjelenet? címmel. Érkeztek a kommentek, és ezekre válaszolva tettem egy félreérthető megjegyzést az USA-val kapcsolatban, amelyre reagált is egy ott élő, felháborodott olvasó. És amit írt, az nagyon-nagyon elgondolkodtató:
"...itt is van annyi szenny mint csepp az óceanokban, de azt a "normál" ember nem látja és hallja, ha nem AKARJA!
A televízió adók, amiből nekünk talán van legalább 300, és ez azt hiszem, csak az alapcsomag, ezek mindegyike blokkolható tartalmilag. A fő adókban sosem, még egészen véletlenül sem lehet, vagy engednek nem megengedhető módon beszélni, még mindig mint akar 50-60 evvel ezelőtt, ilyenkor sípol a tv, ha ilyesmi következne. Erre egyik legjobb példa, mivel Te pl. food blogot írsz, Gordon Ramsay talán Magyarországon is ismert igen furcsa műsorai, ahol a tv nem szűnik meg kis sípjeleket kiadni magából, mert annyit beszélnek benne nem megengedhető módon, és az ráadásul a BBC American megy, ami pedig nem éppen egy "soft" adó.
Itt semmiféle ilyesmit nem hallhat, és párzási jeleneteket sem láthat az, aki nem kimondottan ezt akarja.
Minden film a tv-ben "formatted" ami azt jelenti, hogy cenzúrázott. Minden műsor "rated" ami azt jelenti, hogy már előtte tudja az ember, mire számítson, és vagy megnézi a műsort, vagy blokkolja az őt bántó részeket előre, ezt akkor átugorja a film, vagy egyáltalán neki sem kezd a nézésének.
Itt nem láthat semmiféle bántó dolgot az ember, sem az újságosnál, sem máshol köztéren. Itt nincsenek gusztustalan óriásplakátok, vagy tolakodó, kikerülhetetlen tartalmú, bármilyen médiatermék."
Hol vagyunk mi ettől?
Nagyon messze.

Amiről a hozzászóló írt, vagyis, ami lehetővé teszi a nem kívánt tartalmak blokkolását, az az úgy nevezett "V-chip", vagyis Violence-chip. Ez egy programozható mikrochip, amely - és innentől inkább idézem a Wikipédiát - "képes a műsorszámok besorolásának felismerésére egy standardizált jelzésrendszer, rating alapján, és a szülő által nem kívánatosnak minősített műsorszámok szignálját blokkolja, így bizonyos műsorszámok esetében a képernyő sötét marad. Az erőszak szó angol megfelelőjének (violence) kezdőbetűjéről elnevezett eszköz valójában a durva vagy pornográf műsorokat blokkoló áramkör. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (Federal Communications Commission) 2000-ben kiadott rendelete szerint minden háztartásba be kell építeni.
A kitűnő találmányt egy nemzeti tragédia ihlette. 1989-ben egy műszaki egyetemen 14 diáklányt gyilkoltak meg brutális módon,és a gyanúsítottnál tartott házkutatáskor, tucatnyi erőszakos filmeket tartalmazó videokazettát találtak. A videokazettákon olyan tartalmak is voltak, melyeket a televízióból rögzítettek. Az eset a közvélemény óriási felháborodását váltotta ki.
1996-ban az USA kongresszusa felkérte a televíziós iparág képviselőit, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket ahhoz, hgy a gyerekek számára káros tartalmú műsorszámok elérhetősége szülői kontroll alá kerülhessen. Ehhez egyrészt azt kellett elérni, hogy a gyártók ellássák a készülékeket a szükséges technikával, másrészt, hogy a műsorszolgáltatók - a civil szervezetek bevonásával - egy olyan egységes jelzésrendszert dolgozzanak ki, amely információ alapján a szülők a házi cenzúra gyakorlásáról felelősen dönthessenek. Ez utóbbi 1997 őszére érte el végleges formáját, és a tartalmi besorolásnál az erőszak mellet, a szexualitás és a trágár beszéd alkategóriák is helyet kaptak. Az USA-ban 2000. januárjától minden 33 cm, illetve ennél nagyobb képernyőátmérőjű kereskedelemben kapható televíziót már ellátnak V-chippel. 
A chip előnye, hogy programozása meglehetősen egyszerű és bármikor megváltoztatható. A programozást csak az a személy végezheti, aki ismeri a személyi azonosító kódot, amely minden V-chiphez jár. Ezen azonosító kód birtokában beütheti mindazon kategóriákat, amelyeket le akar tiltani, ily módon megakadályozva, hogy a letiltott kategóriákkal ellátott műsorokat a kiskorú megnézhesse. Amennyiben a szülő szeretné valamelyik, a gyermek számára letiltott műsort megnézni, csak be kell ütnie a személyi azonosító kódját, ezáltal a tiltás deaktiválódik, a műsor ismét nézhetővé válik.A chip memóriája azonban továbbra is megőrzi a beprogramozott információt, így az azonosító kód újbóli beütésével, a rendszer automatikusan visszaállítható."
Persze, itt alapvető érdekellentétek húzódnak meg, mivel a műsorszolgáltató nyilvánvalóan minél nagyobb nézettséget akar, az erőszakos és durva jelenetek pedig - a felmérések szerint - pontosan ezt növelik. Tehát előfordulhat, hogy a szolgáltató nem, vagy nem megfelelően kódol - de a nullához képest ez még akkor is kiváló alternatíva.
2001-ben még megbecsülni sem tudták, hogy mikor tör be Európába a V-chip, mivel feltétele a digitális televíziózás. Azóta viszont tudjuk, hogy  Magyarországnak 2011-ig ezt teljesítenie kell, és ezzel együtt a V-chip használatára kötelezi hazánkat az Európai Unió Bizottsága.

Hasznos olvasmány Szilády Szilvia tanulmánya a televíziós erőszakról, itt található: http://www.mediatudor.hu/download/tudastar_szakirodalom_kispest.doc