Erőszakos gyerekcsatornák

Gyerekkoromból emlékszem egy rádiókabaré jelenetre, amelyben a feleség álmatag hangon kérdezi a férjet:
- Miért járkálsz? Késő van, feküdj már le!
- Nem bírok aludni. Meséltem a gyereknek...
És ezután a férj elkezdi vázolni anyunak a Piroska és a farkast, amikor felvágják a farkas hasát (képzeld csak el, tiszta vér lehetett minden), aztán még jól megpakolják kővel, és még össze is varrják... Vagy ott van a Hamupipőke, amit a mostoha művel, az kimeríti a kiskorú bántalmazása bűntettét. A Hófehérkében meg micsoda jelenet, hogy a gonosz királynő utasítja a vadászt, hogy  egy dobozban hozza el a hercegnő szívét...brrrr... Szegény kislány meg aztán ott bolyong a sűrű sötét erdőben, még szerencse, hogy nem őrül meg. A jelenet vége az, hogy anyu és apu együtt félnek tovább az éjszakában, mindketten jól beijedve a horror meséktől.
Akkor még - vagyis már lassan harminc éve... -a jelenet szerzője nem gondolhatta, hogy idővel valódi horror rajzfilmekkel traktálják majd a gyerekeket az elméletileg nekik szóló csatornák.

Az ORTT honlapján egészen friss, februári tanulmányt olvashatunk a három tematikus gyerekcsatorna: a Minimax, a Cartoon Network és a Jetix/Disney Channel műsorainak vizsgálatáról. A kutatók megjegyzik: a szülők jó „pesztrának” tartják a gyermekcsatornákat, miközben ők például a háztartási feladataikat végzik, hiszen a műsoraik kifejezetten a gyermekeket célozzák, így vélhetően nem kívánnak szülői felügyeletet. De vajon valóban így van ez? Milyen kínálattal rendelkeznek ezek a csatornák, s a gyermekek milyen jellegű igényeit elégítik ki? Milyen különbségeket lehet felfedezni az egyes tematikus csatornák kínálata között, s milyen korosztályokhoz szólnak a műsorok?
A célközönség elég nagy, mivel a jog a 14 éven aluliakat gyermekeknek tekinti. Azonban 0-13 éves korig több fejlődési szakaszon megy át egy gyerek, az információ-befogadási képessége folyamatosan változik, más 3-5 éves, 6-9 éves, illetve 10-13 éves korban. A fikció és a valóság megkülönböztetése csak fokozatosan alakul ki: míg a háromévesek valóságként, fizikailag jelenlévőként értelmezik a képernyőn látottakat, a négyévesek már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek, és nem maguk az emberek, a tárgyak. Abban még bizonytalanok, hogy az ábrázolt események valódiak vagy képzeletbeliek-e. Az életkor előrehaladtával aztán egyre jobban megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valóságot ábrázolja, hanem fikció. Egy történet megértése, a tartalom szerkezetének, az események időrendi sorrendjének visszaadása sem úgy alakul a gyermekeknél, ahogy azt a felnőttek értelmezik. Az óvodáskorú gyermekek a látottakat a jelenetek halmazaként élik meg, így a cselekmények és a következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad, a komplex cselekményvonalkövetésének képessége is csak fokozatosan, nagyjából  tízéves korra alakul ki.
Tisztázandó kérdés az, mit nevezünk gyermekműsornak.A médiapedagógusok és médiaszakértők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a gyermekműsoroknál meghatározott minőségi szempontoknak kell érvényesülniük. Általános definíció szerint a gyermekműsorok olyan, gyermekek számára készített produkciók, amelyek a gyermekek által szívesen nézettek, valamint fejlődési és azonosulási lehetőségeket kínálnak a számukra. Ez a két kritérium sok esetben nem találkozik, azaz egyáltalán nem biztos, hogy a kicsik azt nézik szívesen, amelyek nekik is valók.

Mivel a három gyerekcsatorna külföldi joghatóság alá tartozik, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben meghatározott klasszifikáció-kötelezettség (vagyis a műsorszámok korhatár-kategóriákkal történő ellátása) nem vonatkozik rájuk. A műsorszámok vizsgálatát mégis e besorolás szempontjai alapján végezték, amelyek a következők: problémás és felnőtt témák, erőszak, félelem, szexualitás, meztelenség, kábítószer és közönséges, trágár nyelvezet. Megállapították, hogy problémás téma, melyet a gyermek nem érthet vagy félreérthet, meztelenség, szexualitás, továbbá kábítószer-használat egyáltalán nem fordult elő, durvább kifejezések a Jetix két műsorszámában bukkantak fel. Ellenben lényegesen gyakoribbak voltak az erőszakot és a félelemkeltő elemeket tartalmazó műsorok, bár a csatornák összehasonlítása e szempontból nagy különbségeket mutat. A Minimax műsorainak túlnyomó többsége erőszakmentes volt, a Jetix esetében azonban már nem érvényesült ilyen kedvező tendencia, a műsorszámok fele volt erőszakos, vagy félelmet keltő; a Cartoon Network kínálata pedig kifejezetten erőszakosnak mondható, hiszen a programok 72,2 százalékában valamilyen formában megjelent az agresszió, félelmet kiváltható elemet pedig a műsorok 58 százaléka tartalmazott.
Ami az erőszakos elemek típusait illeti, leggyakrabban robbantást, emberrablást, durva harci elemeket találtak a tanulmány szerzői, de a kevésbé durva agressziómódok, mint a verekedés, fizikai fenyegetés sem volt ritka a műsorokban, főképp a Cartoon Network kínálatában. Az erőszakos elemek többnyire halmozottan szerepeltek a műsorszámokban, illetve gyakori volt a sérülés, szenvedés kiemelt, elnyújtott megjelenítése - az ilyen típusú prezentációk egy kivételével a Jetix kínálatára korlátozódtak.
A Cartoon Network kínálatának közel egyharmadát jellemezték ijesztő zenei- és hanghatások, valamint fény- és speciális effektusok, máskor a meselények, humanizált szereplők megjelenése, magatartása volt különösen félelemkeltő vagy fenyegető. A kutatók a következő konzekvenciát vonták le: "az amerikai rajzfilmcsatorna nettó műsoridejét tekintve, a műsorainak feléről állítható nagy valószínűséggel, hogy a kisebb gyermekek számára a megtekintése nem javallott, mivel ezen akció-rajzfilmek gyakorta emberfeletti képességekkel rendelkező hősei, bár egytől egyig az igazság bajnokai, durva, erőszakos eszközöket alkalmaznak az egyébként jó cél elérésének érdekében. Az erőszakot tartalmazó jelenetek az előfordulás gyakorisága és ábrázolásmódja szempontjából túlságosan drasztikusak, a képi hatás tekintetében nagymértékben feszültség és szorongásfokozók voltak. A harcokat kísérő irritáló fény- és hangeffektusok – lángcsóvák, villanások, becsapódások, dörejek – a gyermekeknél növelhetik a cselekvési készenlétet, az izgatottság állapotát, amely a tévénézést követő élethelyzetekben az arra hajlamos gyermekeknél szorongást, másoknál hiperaktivitást, figyelemzavart válthat ki." A CN műsorszámai közül 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlják a Ben 10, a Szamuráj Jack, a Saolin leszámolás, a Tini titánok, Az Igazság Ligája, illetve a Scooby-Doo és a vámpírlegenda epizódjait.
A Jetix-nél ugyan kisebb mértékben fordultak elő problémás elemek, mégis, a műsorszámok egyötöde magasabb korhatár-kategóriába kerülne - amennyiben vonatkozna a csatornára a már említett klasszifikációs kötelezettség.

A szakemberek kiemelten aggályosnak tartják a Power Rangers Mystic Force, illetve a Született kémek című sorozatok epizódjait, mivel ezekben a rajzfilmekben feltűnik az agresszió legitimnek látszó változata, amikor a szereplőt az elszenvedett kár mintegy feljogosítja arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Ez a viselkedés a gyermekek felé olyan mintát közvetít, melyben a konfliktusok megoldásának egyetlen lehetséges eszköze az erőszak alkalmazása; az ilyen minta igen fogékony talajra talál az olyan gyermekek személyében, akik kedvezőtlen családi háttérrel rendelkeznek, akik nem kapnak a szülőktől alternatív információkat, magyarázatokat. A hősiesnek vagy elfogadhatónak ábrázolt erőszaknak az a veszélye, hogy a gyermekek egy része megtanulja úgy értékelni az agresszív viselkedést, mintha az normális és elfogadható válaszreakció lenne. Toleránsabbá válhatnak az agresszivitással szemben, az erőszak is jogos válaszként épülhet be a cselekvéseik közé.
Mivel a gyermek-televíziózás a szolgáltató számára üzlet, naivitás lenne azt gondolni, hogy a műsorok készítői elsősorban a gyermekek lelki-szellemi fejlődését tartják szem előtt. A minél nagyobb profit biztosításához a tömegigényeket kell kiszolgálni, és azt már régóta tudjuk, hogy az akció- és az erőszakos jelenetek sokkal jobban vonzzák a nézőt, mint mondjuk az ismeretterjesztő műsorok. Így van ez a gyerekek esetében is. A szülőnek kell tehát odafigyelnie arra, hogy gyermeke a neki megfelelő műsort nézze, s ha mégis durva fény- és hanghatások érik, erőszakos jelenetek, vagy félelmet ébresztő külsővel rendelkező figurák jelennek meg a képernyőn, ne maradjon támasz nélkül.