Kinek való a szexjelenet?

Tíz éve járunk ugyanabba a videotékába (még mindig így hívjuk, pedig már nem is lehet videokazettát kölcsönözni...). A két alkalmazott ismert bennünket, ismerték az ízlésünket, ráadásul kedvesek voltak.Azonban most - kis időbeli eltéréssel - hirtelen eltűntek. Külföldre mentek dolgozni. Vannak helyettük újak: egy kedvesebb barna, és egy fiatal, festett, de mégis igazi szőke. Ez utóbbi volt az üzletben még valamikor januárban, amikor a két lányommal (13 és 6 éves) mentem oda. Rajtunk kívül egy nagymama volt még ott a nyolcéves-forma unokájával. A tévén futó filmben félpercen belül meglehetősen naturálisan ábrázolt szexjelenet volt látható; lendületes mozdulatok, nyögések, lihegések. Azonnal szóltam a szőkének:
- Ne haragudj, ezt légy szíves, ugrasd el!
Néz rám, mint valami őskövületre, és még vissza is kérdez:
- Miért?
- Azért, mert ez nem kisgyerekeknek való tartalom. Nem szeretném, hogy a gyerekeim ezt nézzék.
Erre, a száját húzogatva odébbugratta a jelenetet, de azért megjegyezte:
- Akkor nem kell nézni.
- És mégis hogyan gondoltad? Álljak itt a tévé mellett, és figyeljem őket, épp merre jár a tekintetük? Ez nem tizenkét éven aluliaknak való tartalom, és itt több tizenkét éven aluli gyerek is van. Ennyi.
- De hát most már majdnem minden filmben van ilyen jelenet, nem értem...
- Az én gyerekeim nem néznek ilyen filmeket. Ha mégis van benne ilyen jellegű jelenet, eltekerik. De hidd el, nem kötekedni akarok: egészen egyszerűen nem nekik való.
És tényleg nem értette. Úgyhogy, innentől kezdve nem is láttam értelmét, hogy további vitába bonyolódjam vele. Amit kértem, azt végülis megtette, a probléma forrása megszűnt - vagy legalábbis látszólag.
Ma újfent meglátogattuk az intézményt, ismét két gyerekkel érkeztem, hogy, hogy nem, a szőke volt ott megint. Épp egy filmet indított el a lejátszóban, néhány másodpercig virított a képernyőn a 16-os karika. Aztán a cím: Szextúra.
Ránéztem, hátha megóvja magát egy újabb vitától, de nem. Megnyomta a play gombot. Ekkor odaléptem hozzá.
- Ne haragudj, nincs nektek előírva, hogy milyen korhatáros filmeket játszhattok csak le napközben?
- Nincs - felelte, és már láttam rajta, bánja, hogy nem várta meg a távozásunkat azzal az indítással.
- Ez egy 16 éven felülieknek szóló film, ilyen a tévében is csak este kilenc után mehet. 
- Pedig nincs benne semmi. Ez csak egy vígjáték.
- Ahhoz, hogy 16-os kategóriába sorolják, kell, hogy tartalmazzon olyan elemeket, ami például ezeknek a gyerekeknek itt nem való.
- De olyanok sokszor a 12-esekben is vannak, akkor most mit csináljak, csak mese menjen egész nap?
- Nem, én azt nem mondom. Vannak más korhatár nélküli filmek, vagy jó, legyen 12-es, úgyis általában felnőtt felügyelettel jönnek a gyerekek. De azért egy 16-os film már durva. A múltkor is, amikor szóltam neked, naturálisan ábrázolt szexjelenet ment.
- De tényleg, mindig csak ilyenkor, amikor ti jöttök...
- Hát, peched van, mert én viszont emellett nem tudok szó nélkül elmenni.
- De hát nem tudom mindig figyelni a filmeket, amikor sokan vannak, nincs időm arra, hogy ugratgassam a jeleneteket...
- Ezért mondom, hogy nem is kell ilyen filmeket betenni...
- Tudom, nekem is néha kellemetlen szokott lenni, amikor fiúk vannak bent, és olyan jelenet van. Olyankor le is szoktam kapcsolni.
- Na látod, ha nem ilyen filmeket teszel a lejátszóba, te sem kerülsz kellemetlen helyzetbe.
- Hát, ebben igazad van...
KIMONDTA!
Elismerte, hogy igazam van, és elindított egy mesét.
Újabb csatát nyertem, de a háború vége még messze van...

Nagyon-nagyon nem mindegy, milyen filmeket néznek a gyerekek. Kiss Judit, az Oktatásszervező és Kutató Intézet kutatásszervezője tanulmányában a következőket írja:
"A pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk, kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A közösségekben spontán módon alakulnak ki szocioszexuális kapcsolatok, ezekben főként a felnőttektől látott viselkedést utánozzák. A szülők ebben az időszakban általában még elzárkóznak a nemiségre vonatkozó ismeretek átadásától, így a gyerekek a televízióban látottakat próbálják saját életükben „alkalmazni”, sokszor épp szándékukkal ellentétes hatást váltva ki ezzel (előfordult már, hogy egy kisgyerek filmbéli kedvencétől ellesve szerelmének kimutatására pofonokat használt…).
A szexuális érettség bekövetkeztéig nemcsak a kortárs kapcsolatokból, hanem a televízióból is rengeteg szexuális tartalmú inger éri a gyerekeket. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet vagy undort válthatnak ki, meghatározva ezzel a szexualitáshoz való későbbi viszonyulást. A gyerekek fantáziájában a látott képek felértékelődnek, bizonyos fokig rögzülnek, izgalmi állapotot okozva. Serdülőkorban ennek következményeként akár homoszexualitás is létrejöhet. Rorschach-teszt segítségével vizsgáltak sokat tévéző gyerekeket, melynek során megdöbbentő eredmények születtek. Néhányuk számára olyan szexuális tartalmú képek rajzolódtak ki a teszt lapjain, amelyek testeket ábrázoltak, a természetestől teljesen eltérő módon, egy 11 éves kislány a következőket „látta”: „Két nő táncol két férfi hátán, félbe vannak szakítva, csak a szoknyájuk látszik egészben. És ekkor itt összeér, mondjuk a két férfi feneke…” (Vetró–Csapó 1991, 66.) A televízió felerősítheti a személyiségben már meglévő devianciát, ugyanakkor pozitív választ is adhat a nemiséggel kapcsolatos kérdésekre, az ismeretterjesztő tartalmú műsorok tárgyilagos hangvétele csökkentheti a témával kapcsolatos izgalmi szintet."
És ez csak a szex, az erőszakos jelenetekről nem is beszéltünk.