2010. március 30., kedd

Erőszakos gyerekcsatornák

Gyerekkoromból emlékszem egy rádiókabaré jelenetre, amelyben a feleség álmatag hangon kérdezi a férjet:
- Miért járkálsz? Késő van, feküdj már le!
- Nem bírok aludni. Meséltem a gyereknek...
És ezután a férj elkezdi vázolni anyunak a Piroska és a farkast, amikor felvágják a farkas hasát (képzeld csak el, tiszta vér lehetett minden), aztán még jól megpakolják kővel, és még össze is varrják... Vagy ott van a Hamupipőke, amit a mostoha művel, az kimeríti a kiskorú bántalmazása bűntettét. A Hófehérkében meg micsoda jelenet, hogy a gonosz királynő utasítja a vadászt, hogy  egy dobozban hozza el a hercegnő szívét...brrrr... Szegény kislány meg aztán ott bolyong a sűrű sötét erdőben, még szerencse, hogy nem őrül meg. A jelenet vége az, hogy anyu és apu együtt félnek tovább az éjszakában, mindketten jól beijedve a horror meséktől.
Akkor még - vagyis már lassan harminc éve... -a jelenet szerzője nem gondolhatta, hogy idővel valódi horror rajzfilmekkel traktálják majd a gyerekeket az elméletileg nekik szóló csatornák.


Az ORTT honlapján egészen friss, februári tanulmányt olvashatunk a három tematikus gyerekcsatorna: a Minimax, a Cartoon Network és a Jetix/Disney Channel műsorainak vizsgálatáról. A kutatók megjegyzik: a szülők jó „pesztrának” tartják a gyermekcsatornákat, miközben ők például a háztartási feladataikat végzik, hiszen a műsoraik kifejezetten a gyermekeket célozzák, így vélhetően nem kívánnak szülői felügyeletet. De vajon valóban így van ez? Milyen kínálattal rendelkeznek ezek a csatornák, s a gyermekek milyen jellegű igényeit elégítik ki? Milyen különbségeket lehet felfedezni az egyes tematikus csatornák kínálata között, s milyen korosztályokhoz szólnak a műsorok?
A célközönség elég nagy, mivel a jog a 14 éven aluliakat gyermekeknek tekinti. Azonban 0-13 éves korig több fejlődési szakaszon megy át egy gyerek, az információ-befogadási képessége folyamatosan változik, más 3-5 éves, 6-9 éves, illetve 10-13 éves korban. A fikció és a valóság megkülönböztetése csak fokozatosan alakul ki: míg a háromévesek valóságként, fizikailag jelenlévőként értelmezik a képernyőn látottakat, a négyévesek már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek, és nem maguk az emberek, a tárgyak. Abban még bizonytalanok, hogy az ábrázolt események valódiak vagy képzeletbeliek-e. Az életkor előrehaladtával aztán egyre jobban megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valóságot ábrázolja, hanem fikció. Egy történet megértése, a tartalom szerkezetének, az események időrendi sorrendjének visszaadása sem úgy alakul a gyermekeknél, ahogy azt a felnőttek értelmezik. Az óvodáskorú gyermekek a látottakat a jelenetek halmazaként élik meg, így a cselekmények és a következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad, a komplex cselekményvonalkövetésének képessége is csak fokozatosan, nagyjából  tízéves korra alakul ki.
Tisztázandó kérdés az, mit nevezünk gyermekműsornak.A médiapedagógusok és médiaszakértők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a gyermekműsoroknál meghatározott minőségi szempontoknak kell érvényesülniük. Általános definíció szerint a gyermekműsorok olyan, gyermekek számára készített produkciók, amelyek a gyermekek által szívesen nézettek, valamint fejlődési és azonosulási lehetőségeket kínálnak a számukra. Ez a két kritérium sok esetben nem találkozik, azaz egyáltalán nem biztos, hogy a kicsik azt nézik szívesen, amelyek nekik is valók.



Mivel a három gyerekcsatorna külföldi joghatóság alá tartozik, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben meghatározott klasszifikáció-kötelezettség (vagyis a műsorszámok korhatár-kategóriákkal történő ellátása) nem vonatkozik rájuk. A műsorszámok vizsgálatát mégis e besorolás szempontjai alapján végezték, amelyek a következők: problémás és felnőtt témák, erőszak, félelem, szexualitás, meztelenség, kábítószer és közönséges, trágár nyelvezet. Megállapították, hogy problémás téma, melyet a gyermek nem érthet vagy félreérthet, meztelenség, szexualitás, továbbá kábítószer-használat egyáltalán nem fordult elő, durvább kifejezések a Jetix két műsorszámában bukkantak fel. Ellenben lényegesen gyakoribbak voltak az erőszakot és a félelemkeltő elemeket tartalmazó műsorok, bár a csatornák összehasonlítása e szempontból nagy különbségeket mutat. A Minimax műsorainak túlnyomó többsége erőszakmentes volt, a Jetix esetében azonban már nem érvényesült ilyen kedvező tendencia, a műsorszámok fele volt erőszakos, vagy félelmet keltő; a Cartoon Network kínálata pedig kifejezetten erőszakosnak mondható, hiszen a programok 72,2 százalékában valamilyen formában megjelent az agresszió, félelmet kiváltható elemet pedig a műsorok 58 százaléka tartalmazott.
Ami az erőszakos elemek típusait illeti, leggyakrabban robbantást, emberrablást, durva harci elemeket találtak a tanulmány szerzői, de a kevésbé durva agressziómódok, mint a verekedés, fizikai fenyegetés sem volt ritka a műsorokban, főképp a Cartoon Network kínálatában. Az erőszakos elemek többnyire halmozottan szerepeltek a műsorszámokban, illetve gyakori volt a sérülés, szenvedés kiemelt, elnyújtott megjelenítése - az ilyen típusú prezentációk egy kivételével a Jetix kínálatára korlátozódtak.
A Cartoon Network kínálatának közel egyharmadát jellemezték ijesztő zenei- és hanghatások, valamint fény- és speciális effektusok, máskor a meselények, humanizált szereplők megjelenése, magatartása volt különösen félelemkeltő vagy fenyegető. A kutatók a következő konzekvenciát vonták le: "az amerikai rajzfilmcsatorna nettó műsoridejét tekintve, a műsorainak feléről állítható nagy valószínűséggel, hogy a kisebb gyermekek számára a megtekintése nem javallott, mivel ezen akció-rajzfilmek gyakorta emberfeletti képességekkel rendelkező hősei, bár egytől egyig az igazság bajnokai, durva, erőszakos eszközöket alkalmaznak az egyébként jó cél elérésének érdekében. Az erőszakot tartalmazó jelenetek az előfordulás gyakorisága és ábrázolásmódja szempontjából túlságosan drasztikusak, a képi hatás tekintetében nagymértékben feszültség és szorongásfokozók voltak. A harcokat kísérő irritáló fény- és hangeffektusok – lángcsóvák, villanások, becsapódások, dörejek – a gyermekeknél növelhetik a cselekvési készenlétet, az izgatottság állapotát, amely a tévénézést követő élethelyzetekben az arra hajlamos gyermekeknél szorongást, másoknál hiperaktivitást, figyelemzavart válthat ki." A CN műsorszámai közül 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlják a Ben 10, a Szamuráj Jack, a Saolin leszámolás, a Tini titánok, Az Igazság Ligája, illetve a Scooby-Doo és a vámpírlegenda epizódjait.
A Jetix-nél ugyan kisebb mértékben fordultak elő problémás elemek, mégis, a műsorszámok egyötöde magasabb korhatár-kategóriába kerülne - amennyiben vonatkozna a csatornára a már említett klasszifikációs kötelezettség.


A szakemberek kiemelten aggályosnak tartják a Power Rangers Mystic Force, illetve a Született kémek című sorozatok epizódjait, mivel ezekben a rajzfilmekben feltűnik az agresszió legitimnek látszó változata, amikor a szereplőt az elszenvedett kár mintegy feljogosítja arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Ez a viselkedés a gyermekek felé olyan mintát közvetít, melyben a konfliktusok megoldásának egyetlen lehetséges eszköze az erőszak alkalmazása; az ilyen minta igen fogékony talajra talál az olyan gyermekek személyében, akik kedvezőtlen családi háttérrel rendelkeznek, akik nem kapnak a szülőktől alternatív információkat, magyarázatokat. A hősiesnek vagy elfogadhatónak ábrázolt erőszaknak az a veszélye, hogy a gyermekek egy része megtanulja úgy értékelni az agresszív viselkedést, mintha az normális és elfogadható válaszreakció lenne. Toleránsabbá válhatnak az agresszivitással szemben, az erőszak is jogos válaszként épülhet be a cselekvéseik közé.
Mivel a gyermek-televíziózás a szolgáltató számára üzlet, naivitás lenne azt gondolni, hogy a műsorok készítői elsősorban a gyermekek lelki-szellemi fejlődését tartják szem előtt. A minél nagyobb profit biztosításához a tömegigényeket kell kiszolgálni, és azt már régóta tudjuk, hogy az akció- és az erőszakos jelenetek sokkal jobban vonzzák a nézőt, mint mondjuk az ismeretterjesztő műsorok. Így van ez a gyerekek esetében is. A szülőnek kell tehát odafigyelnie arra, hogy gyermeke a neki megfelelő műsort nézze, s ha mégis durva fény- és hanghatások érik, erőszakos jelenetek, vagy félelmet ébresztő külsővel rendelkező figurák jelennek meg a képernyőn, ne maradjon támasz nélkül.

2010. március 27., szombat

Szól a rádió

Nagyon felhúztam magam múlt szombaton ismét, ezúttal a rádió miatt. Autóztunk éppen, valami hallgatható rádióműsort kerestünk, így hát csak barangoltunk az állomások között. Egyszer csak a rádiókabaréra oly jellemző tömeges kacaj hangja ütötte meg a fülemet; ó hagyd itt! - mondtam a férjemnek. És hallgattuk. Egészen jó kis szám volt épp, Abody Béla, és az őt utánozó Gálvölgyi János. De aztán vége lett, és ami ezután következett, az megdöbbentett. Badár Sándor vezette egyébiránt a - ha jól emlékszem - Kabaréklub plusz című műsort, és a saját stand up száma volt az utolsó műsorszám. Délután negyed kettő volt, amikor Badár épp egy olyan történetet mesélt, hogy a zebra előtt odalépett hozzá egy jósnő külsejű egyén, és miután közölte vele, hogy egész eddig rá várt, azt is hozzá tette: "lesz*plak egy ezresér'!" De nem ilyen finoman csillagozva, ahogy most én írom, nem sípolva: szombaton, ebéd után, amikor abszolút esélyes, hogy a családokban szól a rádió (már ahol még van), és akkor ezt kapják egyszer csak. Örültem, hogy nem voltak velünk a gyerekek.


A rádiókra vonatkozó korlátozások - számomra - kevésbé egyértelműek, vagy inkább így is, úgy is értelmezhetőek. Itt nincs 12-es kategória, csupán 16-os és 18-as, illetve sugárzásra alkalmatlan műsorszámok csoportja.
Az ORTT klasszifikációs állásfoglalása szerint:
"Drámai-irodalmi műsorokban (pl. hangjátékok, irodalmi összeállítások), továbbá olyanokban, amelyek bűncselekményekkel is foglalkozhatnak, illetve azon műsorszámokban, amelyek témájának meghatározó eleme az erőszakosan megoldott konfliktus, az agresszió technikájának valamint következményeinek bemutatása visszafogott kell legyen, és kerülni kell a hallgatóságot túlságosan riasztó hanghatásokat. Szexuális erőszakra vonatkozó verbális utalás szórványosan és visszafogottan fordulhat elő, azonban a cselekményvonal vagy a téma szempontjából szigorúan indokoltnak kell lennie.
Szexualitásra utaló célozgatások megengedettek, azonban nem szolgálhatnak kimerítő részletekkel az intim szexuális tevékenységre vonatkozóan. Az ajánlott korosztály korlátozott élettapasztalatainak következtében károsak lehetnek azok a műsorszámok, amelyekben a szexualitás tisztán az ösztöni kielégülés eszközeként jelenik meg, a nemekről kialakult sztereotípiák túlságosan nyersen ábrázolódnak, illetve ha a nők szexuális objektum szintjére redukálódnak.
Bár a törvény a durva beszédre vonatkozóan nem rendelkezik, azonban használatának védhetőnek kell lennie a szövegösszefüggés és eredetiség oldaláról. A társadalmi megítélés szerint durvának, trágárnak tekintett szavak, kifejezések a szereplők vagy a helyzetek jellemzésére, a valóság ábrázolása céljából előfordulhatnak, amennyiben ez a hallgató tájékoztatása vagy a művészi hatás szempontjából indokolt. Az ilyen módon besorolt műsorszámokban a durva, esetleg trágár kifejezések használata azonban nem lehet sem mértéktelen, sem túlságosan agresszív. "

Valaki mondja meg, mi a mértéktelen, és mi a túlságosan agresszív?

2010. március 26., péntek

Kinek való a szexjelenet?

Tíz éve járunk ugyanabba a videotékába (még mindig így hívjuk, pedig már nem is lehet videokazettát kölcsönözni...). A két alkalmazott ismert bennünket, ismerték az ízlésünket, ráadásul kedvesek voltak.Azonban most - kis időbeli eltéréssel - hirtelen eltűntek. Külföldre mentek dolgozni. Vannak helyettük újak: egy kedvesebb barna, és egy fiatal, festett, de mégis igazi szőke. Ez utóbbi volt az üzletben még valamikor januárban, amikor a két lányommal (13 és 6 éves) mentem oda. Rajtunk kívül egy nagymama volt még ott a nyolcéves-forma unokájával. A tévén futó filmben félpercen belül meglehetősen naturálisan ábrázolt szexjelenet volt látható; lendületes mozdulatok, nyögések, lihegések. Azonnal szóltam a szőkének:
- Ne haragudj, ezt légy szíves, ugrasd el!
Néz rám, mint valami őskövületre, és még vissza is kérdez:
- Miért?
- Azért, mert ez nem kisgyerekeknek való tartalom. Nem szeretném, hogy a gyerekeim ezt nézzék.
Erre, a száját húzogatva odébbugratta a jelenetet, de azért megjegyezte:
- Akkor nem kell nézni.
- És mégis hogyan gondoltad? Álljak itt a tévé mellett, és figyeljem őket, épp merre jár a tekintetük? Ez nem tizenkét éven aluliaknak való tartalom, és itt több tizenkét éven aluli gyerek is van. Ennyi.
- De hát most már majdnem minden filmben van ilyen jelenet, nem értem...
- Az én gyerekeim nem néznek ilyen filmeket. Ha mégis van benne ilyen jellegű jelenet, eltekerik. De hidd el, nem kötekedni akarok: egészen egyszerűen nem nekik való.
És tényleg nem értette. Úgyhogy, innentől kezdve nem is láttam értelmét, hogy további vitába bonyolódjam vele. Amit kértem, azt végülis megtette, a probléma forrása megszűnt - vagy legalábbis látszólag.
Ma újfent meglátogattuk az intézményt, ismét két gyerekkel érkeztem, hogy, hogy nem, a szőke volt ott megint. Épp egy filmet indított el a lejátszóban, néhány másodpercig virított a képernyőn a 16-os karika. Aztán a cím: Szextúra.
Ránéztem, hátha megóvja magát egy újabb vitától, de nem. Megnyomta a play gombot. Ekkor odaléptem hozzá.
- Ne haragudj, nincs nektek előírva, hogy milyen korhatáros filmeket játszhattok csak le napközben?
- Nincs - felelte, és már láttam rajta, bánja, hogy nem várta meg a távozásunkat azzal az indítással.
- Ez egy 16 éven felülieknek szóló film, ilyen a tévében is csak este kilenc után mehet. 
- Pedig nincs benne semmi. Ez csak egy vígjáték.
- Ahhoz, hogy 16-os kategóriába sorolják, kell, hogy tartalmazzon olyan elemeket, ami például ezeknek a gyerekeknek itt nem való.
- De olyanok sokszor a 12-esekben is vannak, akkor most mit csináljak, csak mese menjen egész nap?
- Nem, én azt nem mondom. Vannak más korhatár nélküli filmek, vagy jó, legyen 12-es, úgyis általában felnőtt felügyelettel jönnek a gyerekek. De azért egy 16-os film már durva. A múltkor is, amikor szóltam neked, naturálisan ábrázolt szexjelenet ment.
- De tényleg, mindig csak ilyenkor, amikor ti jöttök...
- Hát, peched van, mert én viszont emellett nem tudok szó nélkül elmenni.
- De hát nem tudom mindig figyelni a filmeket, amikor sokan vannak, nincs időm arra, hogy ugratgassam a jeleneteket...
- Ezért mondom, hogy nem is kell ilyen filmeket betenni...
- Tudom, nekem is néha kellemetlen szokott lenni, amikor fiúk vannak bent, és olyan jelenet van. Olyankor le is szoktam kapcsolni.
- Na látod, ha nem ilyen filmeket teszel a lejátszóba, te sem kerülsz kellemetlen helyzetbe.
- Hát, ebben igazad van...
KIMONDTA!
Elismerte, hogy igazam van, és elindított egy mesét.
Újabb csatát nyertem, de a háború vége még messze van...

Nagyon-nagyon nem mindegy, milyen filmeket néznek a gyerekek. Kiss Judit, az Oktatásszervező és Kutató Intézet kutatásszervezője tanulmányában a következőket írja:
"A pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk, kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A közösségekben spontán módon alakulnak ki szocioszexuális kapcsolatok, ezekben főként a felnőttektől látott viselkedést utánozzák. A szülők ebben az időszakban általában még elzárkóznak a nemiségre vonatkozó ismeretek átadásától, így a gyerekek a televízióban látottakat próbálják saját életükben „alkalmazni”, sokszor épp szándékukkal ellentétes hatást váltva ki ezzel (előfordult már, hogy egy kisgyerek filmbéli kedvencétől ellesve szerelmének kimutatására pofonokat használt…).
A szexuális érettség bekövetkeztéig nemcsak a kortárs kapcsolatokból, hanem a televízióból is rengeteg szexuális tartalmú inger éri a gyerekeket. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet vagy undort válthatnak ki, meghatározva ezzel a szexualitáshoz való későbbi viszonyulást. A gyerekek fantáziájában a látott képek felértékelődnek, bizonyos fokig rögzülnek, izgalmi állapotot okozva. Serdülőkorban ennek következményeként akár homoszexualitás is létrejöhet. Rorschach-teszt segítségével vizsgáltak sokat tévéző gyerekeket, melynek során megdöbbentő eredmények születtek. Néhányuk számára olyan szexuális tartalmú képek rajzolódtak ki a teszt lapjain, amelyek testeket ábrázoltak, a természetestől teljesen eltérő módon, egy 11 éves kislány a következőket „látta”: „Két nő táncol két férfi hátán, félbe vannak szakítva, csak a szoknyájuk látszik egészben. És ekkor itt összeér, mondjuk a két férfi feneke…” (Vetró–Csapó 1991, 66.) A televízió felerősítheti a személyiségben már meglévő devianciát, ugyanakkor pozitív választ is adhat a nemiséggel kapcsolatos kérdésekre, az ismeretterjesztő tartalmú műsorok tárgyilagos hangvétele csökkentheti a témával kapcsolatos izgalmi szintet."
És ez csak a szex, az erőszakos jelenetekről nem is beszéltünk.

Mit is jelentenek a karikák?

Piktogramok
Korhatár-besorolások és jelölések
Jelentés:
Tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Olyan műsorszám, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet.
Időpont-korlátozás:
12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető.
Jelölés:
A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 12-es piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen.
Műsorelőzetes:
A műsorszám előzetese 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető.
Jelentés:
Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott
Olyan műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus.
Időpont-korlátozás:
Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.
Jelölés:
A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 16-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen.
Műsorelőzetes:
Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.
Jelentés:
Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.
Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.
Időpont-korlátozás:
Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé.
Jelölés:
A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 18-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen.
Műsorelőzetes:
Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé.
GY.I.K.:
Milyen műsorszámokat érint a besorolási kötelezettség?
A törvény szerint a műsorelőzetesek, a hírműsorok, az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszámok, sportműsorok és a reklámok kivételével minden műsorszámot be kell sorolni a korhatár-kategóriák valamelyikébe.
Ki sorolja be a műsorszámokat?
A műsorszámokat a közzététel előtt a műsorszolgáltatónak kell besorolnia.
Milyen korlátozás vonatkozik azokra a műsorszámokra, amelyek nem kerülnek besorolásra.
Az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám (politikai háttérműsorok, aktuális ügyeket tárgyaló magazinműsorok), sportműsorszám, illetve reklám esetében a figyelmeztetést illetve a piktogramot a műsorszolgáltatónak nem kell alkalmaznia. Nem tehető közzé azonban ilyen típusú műsorszám olyan időszakban, amelyben tartalmának megfelelő kategóriába sorolása esetén - előre láthatóan - nem lenne helye.
A műsorelőzetesek kizárólag abban az időpontban tehetők közzé, amikor maguk az ajánlott műsorszámok is sugárzásra kerülhetnek. Ezeknél figyelmeztetést és jelölést nem kell alkalmazni.
A hírműsorok esetében nincs korlátozás, azonban a vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.
Hol lehet tájékozódni a korhatár-besorolásokról?
Az ajánlott korhatárt a műsorszolgáltatók közzéteszik a műsorújságokban, de egyes televíziók a teletexten és az internetes honlapjukon is feltüntetik.
Minden magyar nyelvű csatornán feltüntetik a korhatárokat?
Nem, a besorolási kötelezettség kizárólag a magyarországi műsorszolgáltatókra vonatkozik.
Besorolják-e a rádiós műsorszámokat?
Igen, a 16 éven felülieknek ajánlott, valamint a 18 éven felülieknek ajánlott műsorszámokra időpont-korlátozás vonatkozik, továbbá a műsorszám kezdete előtt fel kell hívni a korhatárra a figyelmet.
A piktogram nélküli műsorszámok kifejezetten a gyermekeknek szólnak?
Nem feltétlenül. Ezek a műsorszámok többnyire az általános nagyközönséghez szólnak, de a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nézőközönség részét képezhetik. Ezért ezek – bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek - nem tartalmazhatnak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket.
Bizonyos műsorszámok (lásd fentebb), amelyeket a törvény szerint nem szükséges korhatári ajánlással ellátni, tartalmazhatnak azonban olyan elemeket, amelyek a kisebb gyermekekre kedvezőtlenül hatnak, esetleg ártalmas befolyást gyakorolnak. Főképp a hírműsorok tekintetében javasolt a fokozott szülői figyelem.
Létezik- e abszolút tilalom bizonyos műsorszámok tekintetében?
Igen. Nem lehet közzétenni olyan műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz.

Forrás: ORTT
 
Copyright 2009 Tiszta kép, tiszta hang. Powered by Blogger Blogger Templates designed by Deluxe Templates | Blogger Styles